Közeledve az év végéhez sokan szembesülhetnek azzal, hogy rengeteg szabadságuk maradt még a cégnél, viszont nem mindig egyértelmű, hogy mikor és milyen körülmények között lehet ezeket kivenni, esetleg átvinni a következő évre. Ebben a cikkben a szabadságokhoz kapcsolódó alapismereteken túl, azok kiadására is kitérek.
A munkáltatók a Munka Törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) alapján határozzák meg a munkavállalóknak járó szabadságok, szabadnapok számát. Az Mt. 115. §-a definiálja, hogy a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságokból áll. Ezen paragrafus második bekezdése nevesíti is, hogy mi minősül munkában töltött időnek:
- a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
- a szabadság,
- a szülési szabadság,
- a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának,
- a keresőképtelenség,
- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
- a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)-k) pontban meghatározott tartama.
Minden dolgozónak 20 nap alapszabadság jár a törvény szerint, ezen felül jogosultak különböző pótszabadságokra, mint például az életkor szerint járó pótszabadságok, amik az alábbiak szerint alakulnak a munkavállaló életkorával összefüggésben:
- a huszonötödik életévétől egy,
- a huszonnyolcadik életévétől kettő,
- a harmincegyedik életévétől három,
- a harmincharmadik életévétől négy,
- a harmincötödik életévétől öt,
- a harminchetedik életévétől hat,
- a harminckilencedik életévétől hét,
- a negyvenegyedik életévétől nyolc,
- a negyvenharmadik életévétől kilenc,
- a negyvenötödik életévétől tíz
munkanap pótszabadság jár. A törvény szabályozása szerint a hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben a meghatározott életkort betölti. A dolgozók a gyermekeik után is jogosultak pótszabadság igénybevételére, ami a 16 évesnél fiatalabb
- egy gyermeke után kettő,
- két gyermeke után négy,
- három gyermeke után összesen hét
munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti - írja elő a törvény. Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, 5, ikergyermekek születése esetén 7 munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.
Egyéb esetekben is járhat pótszabadság, amit az Mt. 119-120. §-a szabályoz. Ezek értelmében
- a fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti;
- a föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
A munkavállalót, ha megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg. A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár.
A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelezettsége, a kiadás előtt azonban a munkáltatónak meg kell hallgatnia a munkavállalót. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy annak tartama legalább tizennégy összefüggő naptári napot elérjen, de ettől az előírástól a felek közös megegyezéssel eltérhetnek. A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját – szemben a korábbi egy hónapos határidővel – legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. Az új Mt. már nem tartalmazza szabadságra vonatkozó rendelkezések körében a munkavállalót terhelő bejelentési határidő alóli kivételt, de a munkavállaló egyéb jogcímen – a fentiekben már említettek szerint, különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok felmerülése esetén – mentesülhet a munkavégzés alól.
A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része a nem haladja meg az öt munkanapot. Fontos újdonság, hogy a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot az október elsején vagy azt követően kezdődött munkaviszony esetén, illetve a felek megállapodása alapján az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki az alapszabadság és az életkor után járó pótszabadság (ide nem értve a fiatal munkavállaló pótszabadságát) egyharmadát. Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült okból nem lehetett az esedékesség évében kiadni (például betegség vagy egyéb tartós távollét miatt), a távollét időtartamától függetlenül az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell a kiadásról gondoskodnia a munkáltatónak. A fentieken túl akkor van lehetősége a munkáltatónak a szabadság tárgyévet követő évben történő kiadására, ha arra kollektív szerződés kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállása esetére felhatalmazza. Ugyanakkor a szabadságnak ekkor is csak maximum az egynegyedét és legfeljebb az esedékességet követő év március 31-ig engedi kiadni a törvény.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A szabadság kiadásának fenti szabályaitól kollektív szerződés bármely irányban eltérhet. A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. A gyakorlatban nehézségeket okozott a szabadság napokban történő megfelelő kiadása az egyenlőtlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalókat érintően. Az Mt. ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a munkavállaló munkaviszonyára irányadó napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra történő munkavégzés alóli mentesülést és a szabadság ezzel egyező óraszámban történő elszámolását írja elő. Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend (heti öt nap, hétfőtől péntekig) és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.A szabadság pénzben történő megváltása kizárólag egy esetben megengedett: a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani. Változást jelent, hogy a fordított helyzetben – azaz ha az arányosnál több szabadság került kiadásra a munkavállaló részére – az új Mt. már nem teszi lehetővé, hogy a munkáltató a különbözetre kifizetett munkabért visszakövetelje. A munkáltatónak nyilván kell tartania a szabadság tartamát. Ha a kiadott szabadságot óraszámban kell elszámolni, a nyilvántartásnak is ebben kell történnie.